Pontosan 100 bejegyzés született eddig a blogban! Nagyon örülök neki, hogy eddig jutottam, ezért most egy-két képpel ünnepelném meg a "centenáriumot".

Hosszas gondolkodás után találtam egy egészen elfogadható módot az M40-es menetfényeinek elkészítésére. A legnagyobb probléma a nagyon kisméretű kasztni volt. Három LED-et eléggé macerás lett volna betuszkolni oda, ahova a hajtás is csk épp' befért. A megoldás 16V-os rizsszemizzó lett. A felső lámpa helyét kifúrtam (nem volt egy leányálom), majd ragasztópisztollyal rögzítettem bele az izzót. Ezután fogtam egy Fugi prizmát, a közepénél elvágtam, és az alsó fényszórókba behelyeztem úgy, hogy a fényszórókból kiálló darabok pont a felső izzó felé nézzenek. Ezeket is beragasztottam, majd bekötöttem az előkészítőpanel megfelelő kimenetére. Az eredmény alant látható.

Hely szűke miatt csak az egyik odalt csináltam meg, még nem tudom, hogy érdemes-e a rövidebb végébe is beszerelnem, amikor már itt is alig volt hely. A melegedés miatt erősen dimmeltem az izzót, nehogy megolvassza a kasztnit.

Összességében egész jól kezd alakulni a kismozdony, még majd az ablakokkal kell foglalkoznom egy kicsit.

Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.

A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.

A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.

Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera...

Minden kedves látogatómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és modellekben gazdag újévet kívánok!

Már rég be szerettem volna mutatni, hogy milyen finoman járnak az új Fuggerth gépek. Készítettem egy videót, amiben remélhetőleg jól látható, és hallható lett minden:

Gyorsan csináltam egy rövidke kis videót, egyenlőre iPod-al, ha lesz időm a karácsonyi szünetben, akkor beizzítom a HD kamerámat.

Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.

Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.

A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!

Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).

A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.

A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.

Nem nagyon szoktam modelleket cserélgetni, de most egy olyan lehetőség kínálkozott, amit nem hagyhattam ki. A sajátfestésű Roco M62 265-öst egy EVM által készített Gützold 265-ösre sikerült némi értékegyeztetéssel cserélnem.

Az "új" gép gyönyörű, minden apró részlet egyedileg ki van dologzva rajta, teljesen megegyezik az eredetivel (legjobban a zászlótartók tetszenek). A modell enyhén koszolva is van, az összkép tökéletes. A gyári sárga LED-eket meleg-fehérre cserélték, így a fél szobát bevilágítja sötétben. Futása szép, egyenletes. Röviden ennyit.

És most jöjjön egy pár kép a mozdonyról:

Tudom, hogy most a csapból is a Flirt folyik, de ezt a rövidke kis videót azért felteszem:

Egy biztos, a delfin eléggé rakoncátlan egy jószág. Valószínüleg analógban egyszerűbb dolgom lett volna, ott csak szimplán magasabb feszültségen indul a jármű, viszont digitálisban megannyi paramétert kell állítani a szép futás érdekében. Az elmúlt hetekben szenvedtem elég sokat, hogy kitapasztaljam, milyen beállításokat érdemes alkalmazni.

Első körben megpróbálkoztam az egyik hajtott forgóváz futóvá alakításán. Ez sajnos nem hozott olyan eredményt, amiért érdemes lenne meglépni az ilyen átalakítást (egyébként a jármű szerelése meglepően egyszerű). Aztán túrtam a külföldi fórumokat, míg végül egy német nyelvű fórumon találtam némi instrukciót a helyes CV-kre vonatkozóan. A lényeg, hogy mind a CV54-et, mind az 55-öt meg kell növelni, hogy viszonlagosan szép indulást, és rángatásmentes futást kapjunk. A paraméterek a következők:

CV 2 = 4
CV 5 = 64 / 255
CV 53 = 18
CV 54 = 74
CV 55 = 61

Az beállításokat innen bányásztam: http://www.stummiforum.de/viewtopic.php?f=33&t=32162

Ezekkel sem tökéletes a futás főleg indításkor marad még egy kis rángatás, de lényegesen jobb, mint a korábbi próbálkozásaimmal.