2009. szept. 2. 13:55 - írta stmodell

A mai napon sikerült beszereznem egy hálókocsit a frissen érkezett készletből, az Erkel utcában. Az A.C.M.E. ismét nagyot alkotott. Már a másodosztályú CAF kocsi is nagyon jól sikerült, és most, a hálókocsi is telibe talált.

 

 A dobozból kivéve a már megszokott minőségi érzést nyújtja ez a modell is. A feliratok élesek, és pontosak. A festés jól sikerült, egyedül az ajtók színe lett egy árnyalattal világosabb, de ez gyakorlatilag nem is vehető észre. A belső berendezés is szépen ki van dolgozva, és megfelelően színezve. A jármű alján található szerelvények is minden kompromisszum nélkül, a helyükön vannak. Érdekes plusz, a másodosztályú kocsihoz képest, hogy ennek a forgóvázán már rajta van a mágneses sínfék, és a tárcsafékek. Igen, tárcsafékek is vannak, igaz asztalon szinte alig látszanak, de ez is egy olyan a kis apróság, ami miatt tényleg minden tiszteletem a gyártóé. Kevés modellnél láttam ilyen mértékű kidolgozottságot. Az előbbiekben már dicsérettel illettem a forgóvázat, aminek a kidolgozottsága és apró részletei feledtetik velünk, hogy nem az eredeti GC5-ös, hanem egy ehhez nagyon hasonlító FIAT van alatta. Kidolgozottságra tehát szinte tökéletes a modell. Minden részlet a helyén, sehol egy hiba. Amit HO-ban meg lehet csinálni, az rajta van. Remekül mutat egy EC szerelvényben, GOSA kocsik, és 1047-es társaságában.

2009. aug. 27. 17:38 - írta stmodell

Miután már egy ideje az asztal alatt porosodnak a leendő alagút tetejét adó OSB lapok, elhatároztam, hogy nem halogatom tovább, és megcsinálom az alagút vázát.

Először is, feldaraboltam a maradék 4,5×4,5-ös, és 6 cm-es léceket, 15 cm hosszú darabokra, majd egy L pánttal összefogattam, és a megfelelő mintában felcsavaroztam az asztallapra. A két fahasábot úgy helyeztem egymásra, hogy kiadja a megfelelő magasságot, ahhoz, hogy az alagútban a villanymozdonyok felengedett áramszedővel közlekedhessenek. Ezután már csak az OSB lapok felcsavarozása volt hátra, és kész is az alagút (persze még sok minden hiányzik a végleges állapotához, de a nehezén már túl vagyok). Egyenlőre még csak ideiglenes rögzítéssel láttam el, mert a tárolóállomáson még meg kell oldanom a vonatok biztonságos megállását abban az esetben is, ha nem látom őket (jelenleg ez okozza a legnagyobb fejtörést számomra), de ha az is kész, akkor véglegesen rögzítem majd a lapokat, és kezdődhet ott is a terepépítés.

2009. aug. 6. 13:23 - írta stmodell

A mai nap felraktam a modellek nagy részét, és csináltam néhány képet. Az állomás már kezd alakulni...

2009. aug. 5. 13:59 - írta stmodell

Ideje volt már elkezdenem az elektromos rendszer kiépítését is az asztalon, főleg azért, mert csak ezután tudom az alagút tetejét felhelyezni (utólag nincs kedvem bontogatni). A tegnapi és a mai napot a tárolóállomás váltóinak bekötésével, és a pálya elekrtomos táplálásának végleges szerelésével töltöttem.

Eredetileg azt terveztem, hogy minden váltót dekóderről működtetek, de két dolog is közbeszólt. Az egyik a praktikusság, miszerint rájöttem, hogy egy ilyen kicsi pályán a szem előtt lévő váltók állítása kézi úton gyorsabb, mint a távirányítóval, valamint soha sem fog akkora vonatforgalom bonyolódni az asztalon, ami a teljesen autómata vezérlést indokolja (valamint szeretem, ha a dolgokat én irányítom), a másik dolog pedig az, hogy az elmúlt két napban két dekóder (egy Roco, és egy DigiTools) is elfüstölt, ismeretlen okból kifolyólag (a probléma akkor keletkezett, amikor váltóállítás közben mozdony is tartózkodott a pályán). Így maradok a jó öreg kézi rendszernél. A tárolóállomáson, mivel az egy domb belsejében lesz, egyszerű nyomógombos rendszerrel oldottam meg a dolgot.

Tárolóállomás. Megterveztem azt a rendszert, ami megállítja a vonatot, ha beért a tárolóvágányra. Sokat gondolkodtam, hogy miként lehet megoldani (foglaltságérzékelő, sínérintkezők, stb...), és hosszú tesztelgetés után végül megtaláltam a megfelelő módot. A lényeg, hogy van két sínérintkező a vágány végénél, olyan távolságban, ahol még biztosan megállhat a vonat, valamint a vágány áramellátása egy relére van kötve. Amikor a mozdony első kereke zárja az érintkező áramkörét, az kapcsolja a relét, ami lekapcsolja a vágány tápellátását. A mozdonynak ezután egy megállj parancsot lehet küldeni, és egy nyomógombbal visszakapcsolható az áramellátás. Azt, hogy a vágány elején, és végén elhelyezett sínérzékelőkből melyik működjön, egy háromállású kapcsolóval oldom majd meg (üres állásában megállás nélkül tud a vágányon áthaladni a szerelvény). Ennek az elkészítéséhez még szükséges egy kisebb vezérlőpult, amit a terepasztal szélén fogok majd elhelyezni.

2009. aug. 2. 17:52 - írta stmodell

Egy szerencsétlen balasenek köszönhetően ma nem voltam dolgozni, így ebéd után útra kerekedtem, és meglátogattam az Északi járműjavítóban rendezett, vasútmodell-kiállítást. Csalódnom nem kellett, mert nagyon ott volt az egész, szervezésileg, helyileg, és felhozatalilag is.

A magammal vitt fényképezőképemmel rengeteget fotóztam, és szerencsémre volt is elég fény, így jó képek készültek. A tárhely korlátai miatt csak párat rakok most fel (számomra a legfontosabbakat).

végre élőben is láthattam a 3G IC kocsikat, 2G-s társaik kíséretében

második festési variánsú Szergej

matricás Roco Taurus, hozzá illő vonattal

remot dízelek

szépen antikolt Csörgő...

... és Szili

A kiállítók mellett természetesen vásárolni is lehetett, így beszereztem egy menta színű halberstadti kocsit, Albert-től, valamint a Zzemoki-nál végre megszemlélhettem a fuggerth-kocsibelsőt.

és íme az új szerzeményem

Az udvaron álldogált egy Szergej, egy BoBo, a Nohab GM mozdonya, valamint egy félig összerakott régi villamos is, ezeket nemcsak kívülről, hanem belülről is meg lehetett tekinteni, ezzel a lehetőséggel éltem is. A Szergej géptere, olyan volt mint egy tengeralattjáró, semmi hely, és dög meleg, bár ez a vezetőállásról is elmondható volt (értem, miért szerelik fel az újonan felújított mozdonyokat klímával). A BoBo-n még épphogycsak megszáradt a lakk, és nem is volt olyan meleg a fülkéjében. A Nohab fülkéje hasonlóan Szovjet társához alig szellőzött (a vezér elmondása szerint menet közben egész elviselhető idő van bent), viszont nagyon kényelmes volt a vezető széke, és néha be is indították a motort.

Összegzésül minden elismerésem a szervezőknek, egy igazán profi, és illusztris kiállítást nézhettem meg, remélem jövőre is lesz.

2009. júl. 15. 15:36 - írta stmodell

Tovább folytattam a peron készítését, és az átmenővágányokon be is fejeztem már a munka nagy részét. Az Auhagen peronszegély leragasztása után a peronköztméretrevágott parafával töltöttem ki (ebből két réteg tette ki a peron magassságát), majd ezután az egészet leburkoltam egy réteg - a Piko sínek dobozaiból készített - vékony kartonpaprral. A keletkezett nagyobb hézagokat tömítőpasztával töltöttem fel, majd lecsiszoltam a felesleget. Végül két réteg világosszürke matt festékréteg került rá. A késöbbiekben lehet, hogy még egy sötétebb réteget is felfestek, valamint hátra van még a biztonsági sávok felfestése is.

Az állomás többi részén folytattam a kavicságy kialakítását, valamint az egyik félrehúzó vágány melletti kisebb peront is elkészítettem, szintén kaviccsal. Elhelyezésre került az egyik alagútportál is, ami ugyan elsőnek szűk volt, az ívben a 26,4m-es kocsiknak, de némi reszelés, és csiszolás után már gond nélkül elfértek a hoszabb járművek is.

A munka meglehetősen sok piszkot hagyott maga után, így a mai nap egy nagyobb takarítást eszközölzem az asztalon.

2009. júl. 7. 20:48 - írta stmodell Kisebb kényszerű szünet után végre újra folytatni tudom a terepasztalom építését. Történt ugyanis, hogy egy hetet Hollandiában töltöttem, majd utána egy kisebb szobafelújítás következett, ami némileg szüneteltette a munkálatokat. A terepasztalom viszont sikeresen vizsgázott, mármint a szétszedhetőség szempontjából. Egy hetet töltött két darabban, majd utána ismét összeillesztve minden passzolt egymáshoz (emiatt sokat aggódtam, mert az előző asztalaimmal rosszak voltak a vetemedési tapasztalataim). Sikerült végre a maradék peronszegélyeket beszereznem, így a mai napon ezzel foglalkoztam, és gyakorlatilag kész is vagyok. Holnap még a töltést rendezgetem a peronok körül, majd hamarosan megkezdem az alagút építését is.

2009. jún. 17. 15:04 - írta stmodell

A terepasztalon az utóbbi héten komolyabb változás nem történt, befejeztem az ágyazatot, és már a sínek festésével is a végén járok, viszont ma végre megérkeztek az Erkel utcába a MÁV-START-os A.C.M.E. CAF kocsik. Nem is haboztam tovább, amikor megláttam a honlapjukon a hírt, rögtön meglátogattam a boltot, és sikerült egy másodosztályú kocsival gyarapítanom a járműparkomat. Az első osztályú kocsit később tervezem beszerezni.

A várakozást mindenképpen megérte a modell. Már korábban is olvastam róla az Indóház hasábjain, és ígéretesnek tűnt a jármű. Amint élőben is megláttam, rögtön láttam rajta, hogy valódi mestermunkával van dolgom. A gondos csomagolásból kivéve, a szépen tamponozott szoknya üti meg elsőre a tekintetet. Minden apró kapcsoló elem, gomb, kallantyú, az eredetinek megfelelő színben, és helyen van. A légbeömlők, az iránytábla, finoman kidolgozottak. A festésről sem lehet panasz, sehol egy hiba, a pályaszám, és a többi kiegészítő felirat is rendben van. A kocsibelső is megfelelően ki lett dolgozva, még az ülések fejtámlája s külön színű, nem beszélve a folyosón a dohányozni tilos, és a fülke jelzésekről. Az ablakok, és a tető is is kellőképpen kidolgozott. Összehasonlítottam a modellt, és az igazit, fényképeken, de eltérést csak a forgóvázban találtam (Fiat került a modell alá), de nekem is csak sokadjára tűnt fel a dolog, hogy az eretetin szögletesebb a keret. A kiegészítőket nem fogom rá felszerelni, mert sajnos a nálam alkalmazott ívek nem teszik lehetővé a felszerelt kiegészítőkkel való közlekedtetést (R=421mm). Összegezve, nagyon jó minőségű modellt sikerült készítenie az olasz gyártónak, kíváncsian várom a folytatást (főleg a V63-ast).

2009. jún. 7. 19:31 - írta stmodell

Na, nem kell rosszra gondolni, csak a terep fűporral való burkolásának áltam neki. Noch sima zöld füvet használok, amit az előre ragasztóval bekent területre szórok, majd száradás után, ha kell, matt lakkal rögzítek. Íme néhány kép az eddig elkészült részekről:

 

Az állomás mozdonytároló vágányai is készülgetnek. Itt sok homokot, és olajat használtam, hogy ezzel is imitáljam az effajta vágányokra jellemző állapotokat.

Az összkép ugyan már kezd alakulni, de azért még sok munka van hátra.

2009. máj. 29. 21:09 - írta stmodell

Miután befejeztem a kész pálya tesztelését, és javítgatását, a héten nekiláttam a töltés elkészítésének, és a sínszálak antikolásának.

A tesztelés alatt az összes járművemet kipróbáltam, minden lehetséges kombinációban, hogy megelőzzem az esetleges későbbi bosszúságokat (pl. valami valamivel siklik, belóg, összeakad, stb...) . Szerencsére némi csiszolgatáson kívül semmi komolyabb dolgom nem volt, így a pálya üzembiztosnak mondható. Még majd az alagútban található tárolóvágányok lefektetése lesz hátra, de az majd később is ráér.

Az ágyazathoz a már megszokott Auhagen követ használtam, amit 50%-ban higított faragasztóval ragasztottam véglegesen helyére. Mivel még korábbról maradt, kipróbáltam a peronszegélyeket is. Ezek szintén Auhagen termékek, 7mm magasak, így pont nem akadnak bele az íveknél a leg-kritikusabbnak mondható GOSA kocsik szoknyájába, és alsó klímaberendezéseibe. Sajnos csak hat darab volt kéznél, így a peronom jelenleg félkész állapotban van.

Miután lassan, de biztosan kész lett az állomás fő vágányainak, és a nyílt vonalnak az ágyazata, nekiláttam a sínek rozsdásításának. Ehhez a feladathoz a már szintén jól bevált Modell Master 1701 (mellesleg ez a "pálya"-száma az Enterprise csillaghajónak is) festéket használtam, amit nullás ecsetteg vittem fel a sínek oldalára. Mivel most nem akarom annyira antikolni a pályát (az előző asztalon kicsit túlságosan is "rozsdás" volt minden), ezért csak a sín oldalát, és a síntartó csavarokat festettem be, a talpfák/betonaljak maradtak gyári színűek.

Itt tartok most,  azért még van munka a pályával. A jövő héten folytatom majd az ágyazatot, antikolást, és reményeim szerint a peront is. Az elektromos munkák egyenlőre még a távoli jövőbe vesznek...