Már rég be szerettem volna mutatni, hogy milyen finoman járnak az új Fuggerth gépek. Készítettem egy videót, amiben remélhetőleg jól látható, és hallható lett minden:

Gyorsan csináltam egy rövidke kis videót, egyenlőre iPod-al, ha lesz időm a karácsonyi szünetben, akkor beizzítom a HD kamerámat.

Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.

Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.

A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!

Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).

A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.

A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.

Nem nagyon szoktam modelleket cserélgetni, de most egy olyan lehetőség kínálkozott, amit nem hagyhattam ki. A sajátfestésű Roco M62 265-öst egy EVM által készített Gützold 265-ösre sikerült némi értékegyeztetéssel cserélnem.

Az "új" gép gyönyörű, minden apró részlet egyedileg ki van dologzva rajta, teljesen megegyezik az eredetivel (legjobban a zászlótartók tetszenek). A modell enyhén koszolva is van, az összkép tökéletes. A gyári sárga LED-eket meleg-fehérre cserélték, így a fél szobát bevilágítja sötétben. Futása szép, egyenletes. Röviden ennyit.

És most jöjjön egy pár kép a mozdonyról:

Tudom, hogy most a csapból is a Flirt folyik, de ezt a rövidke kis videót azért felteszem:

Egy biztos, a delfin eléggé rakoncátlan egy jószág. Valószínüleg analógban egyszerűbb dolgom lett volna, ott csak szimplán magasabb feszültségen indul a jármű, viszont digitálisban megannyi paramétert kell állítani a szép futás érdekében. Az elmúlt hetekben szenvedtem elég sokat, hogy kitapasztaljam, milyen beállításokat érdemes alkalmazni.

Első körben megpróbálkoztam az egyik hajtott forgóváz futóvá alakításán. Ez sajnos nem hozott olyan eredményt, amiért érdemes lenne meglépni az ilyen átalakítást (egyébként a jármű szerelése meglepően egyszerű). Aztán túrtam a külföldi fórumokat, míg végül egy német nyelvű fórumon találtam némi instrukciót a helyes CV-kre vonatkozóan. A lényeg, hogy mind a CV54-et, mind az 55-öt meg kell növelni, hogy viszonlagosan szép indulást, és rángatásmentes futást kapjunk. A paraméterek a következők:

CV 2 = 4
CV 5 = 64 / 255
CV 53 = 18
CV 54 = 74
CV 55 = 61

Az beállításokat innen bányásztam: http://www.stummiforum.de/viewtopic.php?f=33&t=32162

Ezekkel sem tökéletes a futás főleg indításkor marad még egy kis rángatás, de lényegesen jobb, mint a korábbi próbálkozásaimmal.

Kis rendszerhiba volt a szolgáltatónál. Anyázás helyett inkább csöndben dürrögök magamban. Szerencsére az oldal üzemeltetői által felkínált lehetőség működött, így visszaállítottam a bejegyzéseimet.

Elérkezett hát ez a nap is, pénteken végre a kezembe vehettem a Liliput MÁV-Start Flirt-et. Amilyen bizonytalan volt egy ideig magának a modellnek a megjelenése, olyan biztosan ácsorog most az állomásom második vágányán. Fatális ballépés lett volna a gyártótól, ha nem hozza ki a modellt. Minden adott volt hozzá, csak legózni kellett egy kicsit, és elkészíteni a tamponkliséket. A siker garantált. Amíg a boltban voltam még két motorvonat talált gazdára, és ma reggel, amikor dekódercsere miatt visszalátogattam a Váci útra, szintén tekintélyes sor állt, a járműre várva.

Szóval a lényeg, hogy megvan. A kezdeti dekóderes nehézségek után ma már teljes funkcionalitással üzemelt az NPV. A problémák abból származtak, hogy az elsőre vásárolt DigiTools dekóder kimenetenként max 175mA-es AUX terhelhetőségét meghaladta a 4 részes motorvonat világításának áramfelvétele (kb. 180mA), ezért a dekóder lekapcsolta a kimeneteket. Megoldást egy nagyobb terhelhetőségű ESU LokPilot4-es hozott, ami 250mA-t enged a kimenetekre, ez már elegendőnek bizonyult.

A modellben két dolog lepett meg: az ára, és az mellé társuló felszereltség, és minőség. Ennyi pénzért kb. kapunk egy Roco vagy ACME traxx-ot (na jó, azok egy tizessel olcsóbbak). Ez pedig egy négyrészes motorvonat, gyári belső világítással! Ha azt nézzük, hogy a Brawa Talent mennyibe fáj (szó szerint), és még a pályaszáma is rossz formátumú, ahhoz képest ez szitnte ajándék áron van.

Na mindegy, hagyjuk a magasztalást, jöjjenek a piszkos részletek. Ami probléma, mint minden kínában készülő modellnél (lásd pl.: ACME), az a szerelésnél jön elő. Nehezen lehet lepattintani a dekódert burkoló trafófedelet, és nem egyértelműek a "manual" utasításai, képei (a szöveget meg inkább hagyjuk). Valamint a szerelvény összeszerelése is macerás egy kicsit. Nincsenek jelezve a tetőpanelen található kapcsolók számai, illetve állásai, valamint a motorvonatok nem kapcsolhatóak össze egymással, a merev vonószerkezetek miatt. Kicsit bosszankodtam a dekóderes dolog miatt is, mert a kapcsolási rajzból azt vettem ki, hogy elég érdekesen oldották meg a dolgokat, de mindegy biztos így volt gazdaságos.

Most, hogy nagyjából minden tapasztalatomat leírtam, összegezvén azt mondom, hogy kötelező darab, meghatározó része lehet egy gyűjteménynek.

Akkor így a végére jöjjenek a képek:

Ismét eljött október 21-e, a születésnapom, így két kis kocsival leptem meg magam. Az egyik a Piko zöld színű, kéttengelyes üzemi kocsija, a másik a Tillig GySEV MOL tartálykocsija.

Kezdjük a Piko-val. Mint a fórumon kiderült a Sonnebergi cégnek sikerült egy teljesen autentikus modellt elkészítenie MÁV-os színekben. A kocsi eredetije üzemi jármű, egy vízszállító kocsi, Kőbánya Hízlaló állomáshellyel. A modell még a MÁV-os (nem a MÁVGÉP-es) állapot szerint van feliartozva. Az egyetlen különbség a kocsi oldalán található lefolyásgátló hiánya, de ez elhanyagolható, ha valakinek nagyon szúrja a szemét, egy zöld sztirolcsíkkal könnyen orvosolható a probléma.

Egyébként ez a modell került a MÁV-os startszettbe is, amiről aztán írtak hideget, meleget, én csak annyit mondanék a dologról, hogy gyerekkoromban biztosan mindent odaadtam volna egy ilyen magyar vonatkozású kezdőkészletért (akkoriban még csak a Piko gőzmozdonyos, eresztés volt, dehát rég volt az 1990-es esztendő), még akkor is, ha két korszakidegen német kocsi is helyet foglal benne (az ember hajlamos elfelejteni, hogy egyszer ő is volt gyerek, és ők másképp' látják a világot, mint a felnőtt modellezők).

Rátérve a Tillig tartályra, itt már egy komoly négytengelyes kocsit kapunk. A kidologzás remek, apró részletek, filigrán kapaszkodók, szép feliratok. Külön kiemelném a kocsi tetején levő fotomaratott járdát, és a szépen kidolgozott forgóvázat. Összehasonlítva a Roco gáztartállyal, szerintem egy kicsit szebben van megmunkálva a Tillig.

A hétvégén meglátogattam a börzét, és beszereztem egy-két olyan alkatrészt, amire már régóta várt néhány járművem. Az egyik ilyen dolog egy Digitools dekóder volt, amit a 2139-es csörgőmnek szántam. Sok jót olvastam már róla, de igazán csak akkor esett le az állam, amikor beüzemeltem. Gyári beállításon tökéletesen működik, semmihez nem kellett nyúlni, csak a címet adtam meg neki, és kész. Hang nélkül indul, finoman megy, fénytompítás, mozdonyvezető üzem, ez a kettő utóbbi tetszett nekem a legjobban. Megjegyezném, hogy a ez utóbbi üzemet még a Lokpilot4 sem tudja! Lényeg a lényeg jó vétel volt, baráti áron, magyar gyártótól.

A járműveim világítását is fejlesztgettem, beszereztem két digitális világításpanelt, a vasutmodellelektonika standján, így már öt kocsiban kapcsolható a fény, miután a két fugi By is megkapta a paneleket. Jól működik, és nagyon hasznos, mert nem szeretem a nappal is fényárban úszó szerelvényeket, így csak egy kapcsolás, és elalszik a pilács.

Szintén az előbbi helyen szeretzem be egy digit előkészítőpanellel egybeépített dekódert, a még névtelen, de hamarosan 2194-esként debütáló TR-es csörgőm számára. Ideje volt, mert a kasztnit még a Púpossal együtt festettem, és már egy hónapja megjött hozzá az új alváz is, úgyhogy most végre ismét összeraktam, így laza másfél év után ismét egyben van a gép. Teszteltem, járattam, már csak a pályaszámok, és a világítás beszerelése van hátra, és újra állagba vehetem a járművet.