Hosszas gondolkodás után találtam egy egészen elfogadható módot az M40-es menetfényeinek elkészítésére. A legnagyobb probléma a nagyon kisméretű kasztni volt. Három LED-et eléggé macerás lett volna betuszkolni oda, ahova a hajtás is csk épp' befért. A megoldás 16V-os rizsszemizzó lett. A felső lámpa helyét kifúrtam (nem volt egy leányálom), majd ragasztópisztollyal rögzítettem bele az izzót. Ezután fogtam egy Fugi prizmát, a közepénél elvágtam, és az alsó fényszórókba behelyeztem úgy, hogy a fényszórókból kiálló darabok pont a felső izzó felé nézzenek. Ezeket is beragasztottam, majd bekötöttem az előkészítőpanel megfelelő kimenetére. Az eredmény alant látható.

Hely szűke miatt csak az egyik odalt csináltam meg, még nem tudom, hogy érdemes-e a rövidebb végébe is beszerelnem, amikor már itt is alig volt hely. A melegedés miatt erősen dimmeltem az izzót, nehogy megolvassza a kasztnit.

Összességében egész jól kezd alakulni a kismozdony, még majd az ablakokkal kell foglalkoznom egy kicsit.

Lassan készülget az MD-m. Még április elején sikerült egy Lacus117-féle "építőkészletet" vennem, ami mostanra lett menetkész.

Maga a kasztni nagyon szép, még festetlen állapotában is látszik rajta, hogy profi minőségű darabról van szó. A forgóvázmaszkok rézből készültek, festés után tökéletesen visszaadják az eredetit, és pontosan passzolnak a Fuggerth forgóvázakra.

A festés már-már rutinból ment, először a piros alapszín, majd maszkolás, és a szürke tető, és főkeret, majd a sárga rész elöl. Ez utóbbival volt probléma rendesen, mivel nagyon kis helyre kell a lámpák alatt feltenni a maszkolószalagot, de sikeresen megoldottam a feladatot.

A másik fejtörő feladat a vezérlőkocsi volt. Ugye a készletben csak a vezérlő feje volt benne, amit nekem kellett ráépítenem egy fugi kocsira. Vettem egy festetlen By kocsit, majd a hetedik ablak után elvágtam, és egy rézdarab, és két rézlap, valamint némi ragasztó használatával egymáshoz rögzítettem a két részt. Tömítőpasztával kitöltöttem a rést, majd hosszú órák alatt vizes csiszolópapír segítségével összecsiszoltam a két részt. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a két rész tetőprofilja nem teljesen egyezik, így óhatatlanul lett egy kis átmenet a kettő közt, ami látszik is, de egy ilyen kompromisszum még belefér. A vezérlőt is lefújtam a megfelelő színre, továbbá, hogy minél egységesebb legyen a szerelvény, a betétkocsik tetejét is egyszínüre fújtam (a Bx 1993-as, az Ax 1997-es beszerzés volt!).

A motorkocsi hajtása egy az egyben a Fuggerth M41-esé. Mivel volt egy régi súlyom, és alvázam, csak a motort, és a forgóvázakat kellett beszerezni. A súlyal volt némi probléma. Túl magas volt, és nem lehetett rendesen rátenni a kasztnit az alvára, így a súly magasságából le kellett vágnom nagyjából 2mm-t, továbbá az elejéből is le kellett vágnom, hogy beleférjen a kasztniba. Az összeszerelésel nem volt különösebb gond, megkapta a 2139-es csörgőm régi paneljét, így mehetett is próbázni.

A jármű matricázása, és csinosítása még hátravan, de már tejesen működőképes.

Ahogy ígértem, a mai nap folytattam a toldás építését. A csonkavágányoknál el lett végezve az ívkorrekció, és a rögzítés után jött is a kavicságy. Sajnos nem sikerült tökéletesre a dolog, a peronnal rendelkező vágányban van egy kis törés, de hát valamit valamiért.

A peronszegélyek is elkészültek, valamint lefüveztem, és lekavicsoztam a hiányzó részeket. A peron, szakítva a régi hagyományokkal, auhagen térkőburkolat mintázatú sztirollapból készült, és elkezdtem a régi peronburkolat cseréjét is, mert már nagyon randa volt (a melegben elengedett a ragasztó, és felpúposodott a fólia).

Elektromosan bekötöttem az új részt, és összekapcsoltam az asztal alatt futó többi vezetéket is. Próba gyanánt kicsit megjárattam a mozdonyaimat, és a nagyobb döccenéseknél csiszoltam egyet a sínkoronából. Örömmel tapasztaltam, hogy a második vágányra most már minden gond nélkül befér egy Szili + 3 Y-kocsi, és az első vágányon is kényelmesen elfér két Y, mozdonyostól. A harmadik-negyedik vágányon szintén nyertem jó sok helyet, így már nem lóg le a peronról a Teknős EC. A felsővezeték még hártavan, és a faluban is van még egy nagy lyuk, ezeket holnapra ütemeztem.

... toldd meg egy lépéssel. Tartja a közmondás, de nálam inkább így hangzana: "Ha rövid a peron, toldd meg egy arasszal".

Szóval, már az asztal, és az állomás elkészülte óta kell centizni a vonatokkal, hogy beférjenek, és ne lógjanak ki se a peronról, se a biztonsági határból. A gondot a terepasztal végénél leledző szekrény hordozza magában, ugyanis miatta nem lehet teljesen a falig építeni az asztalt, különben gyakorlatilag nem lehetne azt sehogy sem szétszedni, mozgatni. Ezen keresztmetszet miatt lett a végén 300 helyett 285cm a hossza. Cserébe az egyes vágányon épp' hogy elfér egy csörgő és két by, a második vágányon meg pont nem fér el egy háromkocsis szerelvény :-( .

Na ezt elégeltem meg, és némi trükközéssel oldottam meg a dolgot, az asztal közepére beillesztettem +10cm-t. A toldás a két asztalrész elválasztása közé került, így csak az összefogó-pántot kellett lecserélnem.

Kezdésnek kiforgattam az asztalt a faltól, majd beillesztettem a toldást. Maga a toldás egy I alapú fenyőléc vázra csavarozott Balzafa-léc (ami pont 10×100-as méretben kapható). Alátámasztásra nincs szükség rövid mivolta miatt, és némi állítgatás után pontosan passzolt a keretbe.

Először az alagútban futó vágányokat fektettem le a parafa alap elhelyezése után. Itt a korábbi faragasztós rögzítés helyett ragasztópisztolyos megoldást használtam, mivel gyorsabban ragad, és pontosabban be lehet állítani a sín magasságát (amire szükség is volt, mert kb. 1,5-2mm különbséget kellett kiegyenlíteni).

Ezután végleges helyére állítottam vissza az asztalt, és beállítottam a lábak magasságát is (a padló nem teljesen egyenletes a szobában). Az állomás átmenő vágányait nagyon könnyen le tudtam rakni, csak méretre kellett vágni a Roco felxit, és a helyére illeszteni (némi hézagolással persze), majd rá az ágyazat...

A két csonkavágánynál kellett azonban egy kis korreckiót alkalmaznom, ugyanis itt íves mivolta miatt a pálya geometriája a toldás után már nem illeszkedett volna...

Jelenleg itt tartok, hétfőn folyt köv...

Megoldásra kerültek a dolgok, a púposom körül. Elkészítettem a vonószerkezetet, és elrendeztem a jármű belsejét, valamint korrektül beállítottam a dekódert, és meghajtottam egy kicsit a gépet, kideríteni, hogy miként bírja a strapát.

A vonószerkezet: rézből készült, egy piko teknő kupplungjának felhasználásával, és a főkeret aljára lett felragasztva. Megfelelően erősre sikerült, nem esik le még hoszabb szerelvény vontatása esetén sem.

Menettulajdonságok: 4 CAF kocsi (mindegyik világítós) vontatása sem okozott különösebb problémát, még a szűk ívekben sem perdült meg a kerék, a hajtás is jól bírta. Tolatós tehervonatokra tökéletes lesz a gép.

Dekóder: a beállítással kellett egy kicsit játszani, hogy szépen fusson, és ne rántson induláskor. A három pólusú motor miatt van egy kis hangja, de azért szépen megy.

És ami még hátravan: világítás...

A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.

A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.

Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp' hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.

Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak...

Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.

Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.

A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erősragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.

Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.

Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.

Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.

Rászántam magam, hogy végre valahára megcsináljam a felsővezeték kifuttatását az alagútban, hogy végig felengedett csápokkal közlekedhessenek villanygépeim. A művelethez először szét kellett szednem az asztalt, majd a szoba közepén újra összerakni, hogy rendesen hozzáférjek az alagúti szakaszhoz.

A kifuttatást viszonylag egyszerűen oldottam meg, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja, egyszerűen fogtam egy Viessmann oszlopot, az alsó tartót legágtam, és a felső tartóra illesztettem a drótot. Mentem egy pár kört mindegyik mozdonyommal, majd némi igazítgatás után késznek nyilvánítottam a dolgot.

Ha már hozzáfértem az alagúthoz, ki is tisztítottam azt. Sokkal kevesebb por volt, mint amire vártam, viszont a sínekre ráfért a "radírozás". A település felöli oldalról készítettem egy-két képet az állomásról.

Ahogy beköszöntött az ősz, és egyre rövidültek a nappalok, be kellett látnom, hogy a szobám világítása nem elégséges a terepasztalomnak, így beszereztem egy fali spot-lámpát, és felszereltem az asztal fölé. Egy 60 LED-es spot égőt raktam bele, és lőn világosság...

A börze topic-on sikerült szert tennem egy Multimaus szettre. Igazándiból már régóta kacérkodtam, a Piko Digi1 lecserélésével, de startkészletet nem akartam venni, csak úgy önmagában a Roco rendszer meg újonan drága (vagy nem lehet kapni), úgyhogy figyeltem a börzét, és a megfelelő pillanatban lecsaptam.

A különbség ég, és föld a részletekbe nem akarok belemenni, hisz' annyian megírták már, hogy miként működik. Számomra a lényeg az, hogy sokkal könyebben kezelhetőek a járművek, és nagyon hasznos, hogy a cucc kiírja, hogy éppen melyik gépet vezetem. Sokat segít az is, hogy nem kell minden alkalommal elővennem a LokProgrammer-t, amikor tandem Teknős menetet szeretnék csinálni, csak átírom a mozdony CV19-ét, és mehet is a csatolt üzem. Lényeg, a lényeg, jó vétel volt.

Az útóbbi pár héten sok kicsi, ugyanakkor fontos változás történt az asztalon. Végre nevet kapott az állomás. Sokat gondolkodtam, és mivel kitalált állomást modelleztem, kitalált lett a neve is: Völgyzugoly. Igen akik olvasták A Gyűrűk Urát, azoknak ismerős lehet a név. Az állomás tábláját PhotoShop-al készítettem el, majd nyomtatás után felkerült az állomásra. Szerintem jó lett.

Az előző asztalból maradt MÁV-os kerítést is telepítettem az állomásépület elé. Ebből még majd lesz máshol is, de egyenlőre csak ennyi volt.

Azz alagút feletti részen is dolgoztam, elhelyeztem a házakat, és kijelöltem a majdani út helyét, valamint a még foghíjas alagútportált is elkészítettem.

Miután az alsó szinten kész lettem a tereprendezéssel (füvesítés, utak, peronok, ágyazat, stb...), kimértem a maradék felsővezeték-tartó oszlop helyét, és felszereltem amit tudtam. Első körben még csavart használtam, aztán rájöttem, hogy a ragasztás célszerűbb, mert pontosabban beállíthatók vele az oszlopok.

Elsőre nem tűnik nehéz feladatnak a viessmann felsővezeték szerelése, azonban sok probléma adódhat menet közben. Mivel az asztal, nem teljesen szimmetrikus, és mivel lehetetlen teljesen pontosan elhelyezni az oszlopokat, vannak helyek, ahol feszíti a vezetéket, mert rövid, máshol nyomja, mert hosszú. A vicces az egészben, hogy már 1mm-es eltérés is okozhat nem kívánt problémát, és mint tudjuk, szinte lehetetlen 1mm-nél kisebb hibahatáron belül dolgozni (kivéve persze, ha gépek vagyunk). Egyébként a különféle feszülések jól is jönnek, mert például azok a mozdonyok, amik a szokásosnál erősebb áramszedővel rendelkeznek, sem nyomják félre a vezetéket (pl.: V43, Traxx). 

A felsővezeték mostanra nagyjából készen van az állomáson, már csak egy két áthidaló elem hiányzik, és a nyílt vonali részen kell még a drótot megvennem, hogy késznek mondhassam a dolgot. Persze még biztosan lesz rajta igazítani való, de már most is látszik, hogy jól néz ki.