Pontosan 100 bejegyzés született eddig a blogban! Nagyon örülök neki, hogy eddig jutottam, ezért most egy-két képpel ünnepelném meg a "centenáriumot".

A múlt héten bekötöttem a még hiányzó három lámpát is a hálózatba, így nagyjából teljessé vált a állomás világítása.

Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves  modellezőtársamnak.

Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.

Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:

Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusu személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övetze az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapostetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.

Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jópont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tilligé. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.

A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felsővezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.

Sajnos a decemberem eléggé sűrűn alakul, ezért eddig nem igen volt időm semmire. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem történtek az előző bejegyzés óta érdekes, és fontos dolgok.

Ideiglenesen nálam van egy fényképező (demonstrációs célra kell a munkahelyemen), ami némileg komolyabb tudással rendelkezik, mint az én jó öreg Panasonic-om, így amióta nálam van ez a fotóapparát (becses nevén Sony WX-5), alaposan kihasználtam képességeit, terepasztal, és egyéb fotózás közben is. A legjobban a panoráma üzemmód tetszik, amivel mindenféle photoshop, és egyéb nélkül kézből lehet panorámaképet készíteni (akár 3D-ben is). A végeredmény alább látható, szerintem egész jó ;)

Történtek más dolgok is, mint például megjelent az A.C.M.E. második CAF pakkja is, amiből engem első körben a másodosztályú termes kocsi édekelt. Bolt -> terepaszal, és máris besoroztam két társa mellé az IC-be. Túl sok kommentárt nem igényel a minőség a megszokott + lehajtható átjáróajtók, és rugózott ütközők.

Kétségkívül a legnagyobb várakozás részemről a Jägerndorfer Széchenyi mozdonyt övezte. A gép tegnap jelent meg, és természetesen nem hagyhattam ki, így hát beszereztem egy darabot belőle (elvileg 500 darabos limit széria).

A mozdony tökéletes (minden elfogultság nélkül). Valahányszor nézek rá, mindig felfedezek benne valami új részletet, motívumot, ami addig elkerülte a figyelmemet. A kidolgozottsága példaszerű, minden kis részlet a helyén van, még a legkisebb kapaszkodó is különálló darabból készült, a forma jól eltalált, a tamponozás messze felülmúlja a konkurens Roco Haydn mozdonyát (egy apróbb hibát találtam csak az egyik szellőző illesztésénél, ami csak nagyon közelről nézve szúrható ki). Az áramszedő precízen kidolgozott, mérethelyes. A belbecsre sem lehet panasz, a gép rendelkezik 8 illetve 21 pólusú dekóderfoglalattal is, valamint F1-es funkcióval kapcsolható benne a távolsági/tompított fény is. A motor csendes, járása egyenletes, a lassúmenet kifogástalan. A Piko modelleket fényévekkel veri, és szerintem a Roco-t is megszorongatja (ezek után kíváncsian várom a Railjet gépet).

Az eredeti GySEV festésű Piko 505-öst felraktam a polcra pihenni, dolgozzon egy kicsit az "új" fiú, a két halbival ;D

Találtam egy jó kis programot, amivel anaglif fényképeket lehet készíteni. A lényeg, hogy két pontból is lefényképezzük az adott tárgyat, és ebből készül egy sztereoszkópikus fénykép.

Ki is próbáltam a dolgot, természetesen a terepasztalon. A fényképek megtekintéséhez magenta cián szemüveg szükségeltetik.

A hétvégi börzén sikerült beszereznem egy másodosztályú piros-szürke festésű ÖBB EC-kocsit. Az ár jutányos volt, mint ahogy a börzén megszokott, gyakorlatilag a bolti összeg kétharmadáért sikerült hozzá jutnom a null kilóméteres kocsihoz, amivel végre párt kapott a már korábban beszerzett ÖBB Bmpz-m (már csak egy 1014-es hiányzik...). Egyenlőre két MÁV CAF elé soroztam be egy rövid EC vonatba.

A múlt héten programozgattam egy kicsit a mozdonyokat is, és kipróbáltam az együttjárási címet, amivel két gépet lehet szinkromban vezérelni. A lényeg, hogy lehetőleg ugyanolyan mozdony legyen mindkettő, és az egyiknek meg kell adni a másik címét, mint Consist address (szerelvénycím), és azután ez a mozdony a másikkal szinkronban fog működni. Játszottam egy kicsit, a két 1047-esen próbáltam ki a dolgot. Jól néz ki az előfogat, persze inkább csak nagyobb asztalokon van létjogosultsága az ilyen használatnak, mert nálam három kocsival már nem nagyon fér be a szerelvény az állomásra (két kocsival meg furán néz ki a dolog). Egy biztos, a tapadással ilyen üzemnél nem lehet gond ;-) .

Szintén a múlt héten gyarapodott a parkoló is, érkezett néhány gumikerekű járgány is...

A mai nap délután készítettem az asztalról az első videót. Egy kicsit megjárattam a szerelvényeket, meg van az elején egy pár panoráma jellegű svenk. Remélem jó lett ;-)

Most, hogy elkezdődött az év, újult erővel fogtam neki a terepasztal folytatásába. A még félkész felső részen folytattam a füvesítést, és elhelyeztem a két csonka-vágány végére az ideiglenes felsővezeték tartó oszlopokat.

A modellek terén egy kicsit festegettem. No nem átfestésről van szó, csak némi finomítgatásról. A 1047-es első kapaszkodókorlátját, és a géptérajtó kilincse kapott ezüst színt, valamint a V43-as féktömlőit színeztem pirosra.

A vezérlőkocsit is szépítgettem egy kicsit. Ő is kapott féktömlőket, és vonóhorgot, valamint a lépcsők is fehérre lettek festve, valamint az akuumlátor-dobozra is felkerült a villám.

Sokat gondolkoztam, hogy miként lehet feldobni a Railion-os Eurosprinter-t, végül az antikolás mellett döntöttem. Első lépésként a gép al-, és forgóvázát kezeltem, száraz-ecseteléssel, majd a kaszni alja, és a tető következett. A sínek oldalához használt rozsdabarna festéket használtam. A tetőn vegyesen alkalmaztam átmosásos, és száraz-ecseteléses módszert a végeredmény egyenlőre ez lett, majd még jönni fog rá némi sötétszürke kosz is, de addig is jól néz ki...

Miután az alsó szinten kész lettem a tereprendezéssel (füvesítés, utak, peronok, ágyazat, stb...), kimértem a maradék felsővezeték-tartó oszlop helyét, és felszereltem amit tudtam. Első körben még csavart használtam, aztán rájöttem, hogy a ragasztás célszerűbb, mert pontosabban beállíthatók vele az oszlopok.

Elsőre nem tűnik nehéz feladatnak a viessmann felsővezeték szerelése, azonban sok probléma adódhat menet közben. Mivel az asztal, nem teljesen szimmetrikus, és mivel lehetetlen teljesen pontosan elhelyezni az oszlopokat, vannak helyek, ahol feszíti a vezetéket, mert rövid, máshol nyomja, mert hosszú. A vicces az egészben, hogy már 1mm-es eltérés is okozhat nem kívánt problémát, és mint tudjuk, szinte lehetetlen 1mm-nél kisebb hibahatáron belül dolgozni (kivéve persze, ha gépek vagyunk). Egyébként a különféle feszülések jól is jönnek, mert például azok a mozdonyok, amik a szokásosnál erősebb áramszedővel rendelkeznek, sem nyomják félre a vezetéket (pl.: V43, Traxx). 

A felsővezeték mostanra nagyjából készen van az állomáson, már csak egy két áthidaló elem hiányzik, és a nyílt vonali részen kell még a drótot megvennem, hogy késznek mondhassam a dolgot. Persze még biztosan lesz rajta igazítani való, de már most is látszik, hogy jól néz ki.