Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.

A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.

A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.

Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera...

Mivel jórészt csak személyvonatos videóim vannak, csináltam egy tehervonatosat is, amiben az (Ex)Eurocom Traxx, és a MÁV-Cargo-s Taurus megmutathatja képességeit:

Újabb járművel gyarapodott a hétvégén a gyűjteményem, mégpedig az A.C.M.E. Eurocom TRAXX-al. Ugyan már lassan egy éve kapható a modell, én mégis most döntöttem a megvásárlása mellet. Hallottam már róla jót, és rosszat is, úgyhogy  nagyon kíváncsi voltam, hogy miként viselkedik majd az asztalomon.

Már a boltban ki lett próbálva, ment mindkét irányba, világítottak a lámpái, és megvolt minden alkatrésze. Amint hazavittem, rögtön nekiálltam a dekóder beszerelésének. Ez nem is volt olyan egyszerű. Az első probléma a dekóder elhelyezése volt, ugyanis a mozdony alján kialakított helyre nem fért be az ESU dekóder, így a forgóváz fölött helyeztem el, egy ragasztócsík segítségével. Ezután a kaszni visszahelyezése következett, amit (okulva más modellezők tanácsaiból) leszedett tetőpanellel végeztem el, majd a vezetékek, és a dekóder végleges helyreigazítása után tettem vissza. Remélem a leendő V63-al nem kell majd ennyit izzadni, és trükközni, mert, mint a képeken is látszik, az olaszoknak nem erőssége a vezetékek szép elrendezése a mozdonyon belül.

Sínre téve azonban kárpótlásban részesültem, ugyanis a mozdony mind esztétikailag, mind futásügyileg megállja a helyét. Nem rángat, halk, finom a futása, szóval a hajtáslánc rendben van. A kidolgozottságra sem lehet panasz, mert szinte minden, amit HO-ban meg lehet csinálni, rajta van (arányiban jobban el lett találva, és jóval kidolgozottabb, mint a TRIX testvére). Tűélesek a feliratok, jó a szín, jók az arányok. Az egyetlen bosszúságot talán a rendkívül alacsony pályakotró okozta (beleakad a váltókba), azonban ezt lecseréltem a kevésbé élethűre (ebben ott van a vonóhorog helye), így a probléma megoldódott.

Összképileg jól mutat a modell szerintem bármilyen mai témát bemutató asztalon, gyakorlatilag bármilyen tehervonat (és esetleg külön- illetve személyvonat) mozdonyaként.