Minden kedves látogatómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és modellekben gazdag újévet kívánok!

Már rég be szerettem volna mutatni, hogy milyen finoman járnak az új Fuggerth gépek. Készítettem egy videót, amiben remélhetőleg jól látható, és hallható lett minden:

A Trakció az új, hatályos járműszámozási rendszer szerint kezdte el végre az újonan felújított (festett) mozdonyait felszámozni. A dolog lényege, hogy a jármű oldalán már az új UIC számnak kell lennie, viszont az elején megtarthatja a mozdony eredeti pályaszámát (szerintem ha már át kell számozni valamit, akkor legyen egységes, és mindenhol csak az új szám szerepeljen).

Az azóta eltelt időben született V63-as, és V43-as is ilyen formátumban a járműjavítók jóvoltából. A 1375-ös mozdony üde kivétel, ugyanis nem kapott nagyobb főjavítást, csak "lemázolták", így tökéletes alapul szolgál egy újabb Fuggerth festési variánsnak, ugyanis a kasztni teljesen megegyezik a 1346/1341/1125-el.

A pénteki nap láttam meg a gépet a M&H-ban, az egyik vitrinben, és nem tudtam elmenni mellette, így egy próba után meg is vettem. A szokásos kapaszkodó, korlát, és egyéb bizgentyűk felrakása után jött egy fél órás járatás (ez erősen javallott, mert az új mozdonyok már réz csigával vannak szerelve), majd be is fogtam egy szerelvény elé...

A Trakciós vontatóállományom fejlesztése gyanánt beszerzésre került egy 1125-ös Fuggerth Szili.

A modell festése az utóbbi időben elég korrekt módon rendbe lett téve, a színek tökéletesen visszaadják az eredeti gépét, és nagyon jól passzolnak a Tillig, Roco, és ACME kocsikhoz (a 1341-es színvilága inkább a Fugi vagonokhoz illik).

Belül a jól megszokott belsővel találkoztam, dekóder be, és már kész is. A műanyag kiegészítők felszerelése után jött a bejáratás, majd a dekóder konfig. A végére egész szépen belőttem a gyorsulás lassulás értékeket, hogy élethűen mozogjon a jármű.

Az utóbbi időkben csak a nagy modellgyárak termékeivel foglalkozott mindenki. Ez ugyebár nem is meglepő, hiszen sorra jöttek ki az újabbnál újabb magyar vonatkozású járművek (elég itt a Roco Y-ra, vagy az ACME, és az NMJ CAF kocsijaira gondolni).

Kis hazánk legkitartóbb nagyszériás modellgyártója a Fuggerth sem tétlenkedett azonban. Még a nyáron jelent meg a Raaberbahn-os V43-as, majd valamikor ősszel a H-START-os vezérlőkocsi. Örömmel konstatáltam, hogy lesz mit rakni majd a Gysev-es Szili mögé, mivel elkészült a Bh, és az Ap kocsik Raaberbahn-os verziója is.

a kép a Railfaneurope.net oldalról származik

A járműveken a jó öreg formák köszönnek vissza, új festésben. Mindenképpen kiemelendő, hogy milyen jó ár-érték arányú járművekről van szó.

Sokszor hallom innen-onnan, hogy mennyire felmentek a Fugi modellek árai, és milyen drágák lettek, a minőségükhöz képest. Ez persze igaz, édesanyám az első By-t még 800 forintért vette nekem, 1992-ben, ez mai szemmel nagyon olcsó, de ha belegondolunk, hogy akkor 20 ezer forintot keresett, mindjárt másként látjuk a dolgot. Összességében azt mondom, hogy a jelenlegi 5300-ft körüli ár abszolút reális. Az ember vesz hozzá négy fémkereket, 1600-ért, belső berendezést 800-ért, és még mindig csak 7700 körül vagyunk. Ezért a pénzért egy teljesen magyar járművet kapunk (nem egy, a magyarhoz hasonló német, vagy osztrák kocsi átfestését, kétszer ennyiért), amit ráadásul hazai gyártó készített (jó, nem ACME minőség, de ha nem 1cm-ről nézegetjük, és fotózzuk, akkor a terepasztalon megálja a helyét, még az újabb kocsik mellett is).

A színek rendben vannak, a feliratok a szokásosak az összhatás igazi Repcevasutas lett. A szemfüleseknek talán az tűnhet fel, hogy az Ap 19-05-ös középszámcsoportú, mégis 10 ablakos. A valóságban ugyebár csak a MÁV-nak voltak 10 ablakos Ap kocsijai, a GySEV-nek nem, de ez a baki elnézhető (a 9 ablakoshoz teljesen új szerszámot kellene gyártani, ami nem két fillér, így ez a kompromisszum a legjobb választás). Az ablakok már víztiszták, így a behelyezett belső berendezés belső világítás nélkül is látszik.

A kerekeket kicsieréltem fémre (a 2.1-es síneken nem ajánlatos műanyaggal járatni a kocsikat), és a belső berendezést is elhelyeztem a kocsikba. Az Ap, egy műgyanta belsőt kapott (ez volt kéznél), míg a Bh, ZZemoki féle fröccsöntöttet. Kuplungcsere után felpakoltam őket az asztalra, egy pár kép erejéig.

A minap gondolkoztam el azon, hogy mit tudnék csinálni a felsővezetéképítésből megmaradt dróttal, majd rájöttem, hogy remekül fel lehet használni a Fuggerth kocsik kapaszkodóinak feljavítására. A gyári műanyag kapaszkodó kicsit bumfordi, és némileg ront a modell öszképén. Még tavaly láttam a bözrén egy Albertmodelles Ap-t, amin valami saját gyártású kapaszkodó volt, és baromi jól nézett ki, úgyhogy megpróbálkoztam én is a dologgal.

Első körben pontos méretet vettem a furatok távolságáról, és mélységéről, majd ennek megfelelően méretre vágtam a maradék drótokat. Egy kombinált fogó segítségével behajlítottam a két végét, majd próba, hogy illeszkedik-e. A nyolc első kapaszkodóból nyolc sikerült, úgyhogy sárga festékkel lefestettem őket, és a két végére került mindegyiknek egy kis fekete, majd száradás után felraktam a régi helyére őket.

Az eredmény alant látható, sokkal jobban visszaadja az eredetit, mint a műanyag cucc. Nem muszály felsővezeték-maradékot használni, ha van otthon rossz gitárhúr, vagy egyéb, a gyári furatba beleillő drót, érdemes azzal megpróbálni.

Most már csak a többi hatvannégy legyártása van hátra, és kész is vagyok.

Fuggerth mozdonyaim számára már rég érett egy alaposabb szervíz, és mivel valami komolyabb rendbetételt akartam, felkerestem a gyártó oldalán megadott elérhetőségen üzemelő Fuggerth szervízt. A kapcsolatfelvétel után szép sorba meg is érkeztek a rendkívül segítőkész sráchoz a mozdonyok, a két V43-as, és a 2104-es csörgő. Amint visszakaptam a gépeket, nem hittem a szememnek, és a fülemnek sem. A csörgő-morgó, kerepelő hangok eltűntek. A járművek futása sima, és rángatásmentes lett, és üzembiztonságuk is jelentősen javult. Mindeknéppen megéri a régebbi gépeket elvinni, és kicsit rendbetenni, mert gyakorlatikag Roco-t megszégyenítő hajtást készít a mester, csupán a gyári alkatrészek felhasználásával (nincs berhelés, buherálás).

Az alábbi kis videót hoztam össze a héten, ezen megtekinthető a mozdonyok menettulajdonságai mind lassúmenetben, mind szerelvénnyel.

A minap sikerült beszereznem a ZZemoki-féle By vagonbelsőt. Hát, mit mondjak, teljesen meg vagyok elégedve, nagyon szép, és élethű belsőt varázsol a járművekbe. Eddig a Fuggerth kocsik nagy részében vagy BYG-féle műgyanta belső volt, vagy semmi. A most beszerzett két darabot egy By, és a büfékocsi kapta. A By-ba való berendezés összeszerelése pár perc alatt sikerült, majd fúrtam az alaplemezben két lyukat, a világítás vezetékeinek. Berakva a kocsiba sokkal jobban néz ki, mint a korábbi műgyanta cucc. El is terveztem, hogy szép lassan le lesznek cserélve a belsők ilyenekre.

Az étkezőkocsi kicsit nagyobb fejtörést okozott. Mivel sajnos nem állt elegendő mennyiségű információ a vagon belsejéről a rendelkezésemre, rögtönöztem egy kicsit. Az egyik fele rendes, üléses szakasz, a másik fele, pedig a büfészakasz. Kartonpapírból az egyik oldalra gyártottam egy elválasztófalat, a konyhának, meg egy bárpultot (ha jól emlékszem valami ilyesmi lehetett az igaziban is anno), a másik oldalra pedig került három csoport ülés. Ebbe a kocsiba is beszereltem a világítást, és az újonnan beszerzett 470 nanofaraday-es kondenzátoroknak hála itt is teljesen villogásmentes élményt nyújt. A pályán beüzemelve igen hatásos lett ez a kocsi is, rengeteget dob rajta a büfészakasz, még így házilag barkácsolva is (ha esetleg valaki rendelkezik fényképekkel vagy jellegrajzzal egy ilyen kocsi belsejéről, azt szívesen várom).

Történtek dolgok az asztallal is, folytatódtak a felső rész terepmunkái, lassan, de biztosan haladok, főleg azért mert ilyenkor télen nagyon meg kell gondolni, hogy mennyit ragaszt az ember, mert nagyon büdös tud lenni, és a szellőztetéssel is csínján kell bánni, mert még kihűlhet a lakás ;)

Igazándiból ugyan már régóta van világítás a legtöbb kocsiban, azonban ennek használatát idáig mellőzni kényszerültem, ugyanis rendkívül villogtak. A probléma az áramszedésben volt keresendő, ugyanis az összes belső világítás "szett" forgóvázanként csak egyik oldalon veszi az áramot, így a kisebb egyenetlenségek, váltó-szívdarabok, kisebb kosz, stb... is megszakítja az áramkört, és villan egyet a lámpa. Mivel nekem még a régebbi időkből való ZZemoki LED-es paneljeim vannak, ezekben alapból nincs puffer kondenzátor (az újakba már egy ideje raknak ilyet), ami megszüntetné a villogást, így nekem kellett ezt a problémát orvosolni.

Az első gond a kondenzátor méretével volt. Ami nekem itthon van, az ugyan nagy kapacitású (100nanoFarád), de a mérete is ehhez mérhető, így sehogy sem sikerült beleerőszakolnom a belső berendezéses kocsikba (kivéve a vezérlő, és a poggyászkocsit, mert ezekben van elég hely). Szerencsére jártam a Conrad-ban, és találtam a célnak megfelelő méretű, és elfogadható kapacitású (47uF-es) kondit. Első körben kevesebbet vettem, hátha nem válik be, de szerencsére ez nem következett be.

Méreténél fogva ebből a fajtából hármat is fel tudtam használni panelenként, ami gyakorlatilag teljesen megszüntette a villódzást, és teljesen egyenletes, folyamatos fénnyel világítanak az átalakított vagonok. Két kondenzátort a panel végére, egyet pedig a közepére forrasztottam, ahova a meglévő áthidaló elem miatt tökéletesen passzol. A későbbiekben majd a többi járművön is elvégzem a megfelelő átalakítást, így végre fényárban úszhatnak majd a szerelvények ;-) Egyébként főleg a Fuggerth kocsikon dob nagyot a dolog, így sokkal jobban látszik a belső berendezésük.

Szombaton meglátogattam a börzét, ahol beszereztem egy újabb Eas kocsit Alberttől, ezúttal MÁV Cargosat. A modell nagyon szép, még Klein Modellbahn alapú. A feliratok szépek, a festés pontos, és színhelyes. Vettem hozzá rakományt is, így a szénvonatom is kezd lassan alakulni.

A Railion-os 189-essel is haladtam egy kicsit, vettem festéket, és sűrített-levegőt, így légecsettel megfestettem rajta a maradék koszt. A festéshez köszönöm a hasznos tanácsokat Trainmodeller kollegának, sokat segítettek a képek. Ugyan az áramszedőkre majd még kell némi festék, maga a mozdony kész van.

Ezen felbuzdulva nekifogtam a már régóta a polcon ácsorgó, motor nélküli M41 2194-es koszolásához is. Először száraz-ecsetelés, átmosás, majd légecset. Az eredmény ugyan nem lett olyan szép, mind amit Ricsi csinált, a 2104-essel, de azért elsőre szerintem elfogadható lett.

A korábban általam festett Fuggerth Bp sem maradhatott ki a sorból, így ő is kapott némi vasoxidot alulra, és felülre egyaránt.