Nem nagyon szoktam modelleket cserélgetni, de most egy olyan lehetőség kínálkozott, amit nem hagyhattam ki. A sajátfestésű Roco M62 265-öst egy EVM által készített Gützold 265-ösre sikerült némi értékegyeztetéssel cserélnem.

Az "új" gép gyönyörű, minden apró részlet egyedileg ki van dologzva rajta, teljesen megegyezik az eredetivel (legjobban a zászlótartók tetszenek). A modell enyhén koszolva is van, az összkép tökéletes. A gyári sárga LED-eket meleg-fehérre cserélték, így a fél szobát bevilágítja sötétben. Futása szép, egyenletes. Röviden ennyit.

És most jöjjön egy pár kép a mozdonyról:

Lassan készülget az MD-m. Még április elején sikerült egy Lacus117-féle "építőkészletet" vennem, ami mostanra lett menetkész.

Maga a kasztni nagyon szép, még festetlen állapotában is látszik rajta, hogy profi minőségű darabról van szó. A forgóvázmaszkok rézből készültek, festés után tökéletesen visszaadják az eredetit, és pontosan passzolnak a Fuggerth forgóvázakra.

A festés már-már rutinból ment, először a piros alapszín, majd maszkolás, és a szürke tető, és főkeret, majd a sárga rész elöl. Ez utóbbival volt probléma rendesen, mivel nagyon kis helyre kell a lámpák alatt feltenni a maszkolószalagot, de sikeresen megoldottam a feladatot.

A másik fejtörő feladat a vezérlőkocsi volt. Ugye a készletben csak a vezérlő feje volt benne, amit nekem kellett ráépítenem egy fugi kocsira. Vettem egy festetlen By kocsit, majd a hetedik ablak után elvágtam, és egy rézdarab, és két rézlap, valamint némi ragasztó használatával egymáshoz rögzítettem a két részt. Tömítőpasztával kitöltöttem a rést, majd hosszú órák alatt vizes csiszolópapír segítségével összecsiszoltam a két részt. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy a két rész tetőprofilja nem teljesen egyezik, így óhatatlanul lett egy kis átmenet a kettő közt, ami látszik is, de egy ilyen kompromisszum még belefér. A vezérlőt is lefújtam a megfelelő színre, továbbá, hogy minél egységesebb legyen a szerelvény, a betétkocsik tetejét is egyszínüre fújtam (a Bx 1993-as, az Ax 1997-es beszerzés volt!).

A motorkocsi hajtása egy az egyben a Fuggerth M41-esé. Mivel volt egy régi súlyom, és alvázam, csak a motort, és a forgóvázakat kellett beszerezni. A súlyal volt némi probléma. Túl magas volt, és nem lehetett rendesen rátenni a kasztnit az alvára, így a súly magasságából le kellett vágnom nagyjából 2mm-t, továbbá az elejéből is le kellett vágnom, hogy beleférjen a kasztniba. Az összeszerelésel nem volt különösebb gond, megkapta a 2139-es csörgőm régi paneljét, így mehetett is próbázni.

A jármű matricázása, és csinosítása még hátravan, de már tejesen működőképes.

Megoldásra kerültek a dolgok, a púposom körül. Elkészítettem a vonószerkezetet, és elrendeztem a jármű belsejét, valamint korrektül beállítottam a dekódert, és meghajtottam egy kicsit a gépet, kideríteni, hogy miként bírja a strapát.

A vonószerkezet: rézből készült, egy piko teknő kupplungjának felhasználásával, és a főkeret aljára lett felragasztva. Megfelelően erősre sikerült, nem esik le még hoszabb szerelvény vontatása esetén sem.

Menettulajdonságok: 4 CAF kocsi (mindegyik világítós) vontatása sem okozott különösebb problémát, még a szűk ívekben sem perdült meg a kerék, a hajtás is jól bírta. Tolatós tehervonatokra tökéletes lesz a gép.

Dekóder: a beállítással kellett egy kicsit játszani, hogy szépen fusson, és ne rántson induláskor. A három pólusú motor miatt van egy kis hangja, de azért szépen megy.

És ami még hátravan: világítás...

A múlt héten sikeresen továbbhaladtam a mozdony építésével.

A motor megoldódott, végül a kis, hárompólusú bühler került bele. Ugyan nagyon kicsi a motor, a tengelyekből azonban még így is le kellett vágon 2mm-t, és kardánperselyből is a rövidebbet kellett rátenni, hogy elférjen. Illetve kellett volna, ha lehetne kapni, de mivel nem, a hosszúból csináltam rövidet. A lényeg, hogy működik. Első körben analóg módban próbáltam, majd miután negyed órát körözött a padlón épült próbapályán, sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.

Hogy üzemelni tudjon az asztalomon, szükséges volt még a dekóder foglalat beépítése. A Csíkos-féle miniDCC előkészítőpanelt használtam (ez is épp' hogy befért), amit a vezetőfülkénél helyeztem el az alvázon, egy L alakú rézlapon. A dekóder a túloldalon kapott helyet. A LokProgrammer segítségével beállítgattam a paramétereket, majd jött a digit próba, és siker, előre, hátra, lassúmenet, minden megvolt. Egyedüli hátulütője a hárompólusú motornak, az a hangja, ami a 30kHz-s PWM szabályzás ellenére is hangosabb, mint a többi gépé, de ez engem csöppet sem zavar.

Utolsó mozzanatként felkerült a pályaszám, és a MÁV felirat is a gépre. M40 201 lett a becses azonosítója az új járgánynak. Mondhatnánk, itt vége is a történetnek, de még hátravan a világítás, és a megfelelő vonókészülék kialakítása, hogy teljes tagja legyen a vontatójármű flottámnak...

Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.

Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.

A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erősragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.

Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.

Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.

Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.

A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a kerektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkáb ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről...

Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kolegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy "autentikus". A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.

Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.

Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszis IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a középeurópai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.

Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves  modellezőtársamnak.

Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.

Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:

Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusu személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övetze az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapostetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.

Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jópont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tilligé. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.

A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felsővezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.

Az átalakítás nem volt egyszerű feladat, révén, hogy a Trix alapmodell a Svájci áramszedővel felszerelt Traxx1-es volt (amikor a bázismodellt vettem, még úgy nézett ki, hogy hozzánk is a Traxx1 AC verziója fog érkezni). Az fölösleges két áramszedőt leszereltem, a csatlakozási pontjaikat pedig tömítőpasztával eltüntettem. A tetőpanelen lévő nyúlványt, ami szintén a helvét csápokhoz kapcsolódott, mini flex-el távolítottam el.

A festésnél az volt az alapkoncepció, hogy a tetőpanelt, és az alsó szürke sávot meghagyom eredeti színben, így a feliratok nagy része megmarad, nem kell újramatricázni (ilyen matricáim egyébként sincsenek). Az alsó sávot kimaszkoltam, majd megpróbáltam a DB logót némileg eltüntetni, a szokásos körömlakklemosós-vattás módszerrel. A probléma ezzel az volt, hogy a fém mozdonyokat olyan festékkel festik, amit nem visz le a lemosó, így kénytelen voltam vizes polírpapírral dolgozni.

Első körben a kék alapszínt vittem fel a gépre (az új mozdony eredeti színe leginkább a frissen főjavított V43-asokra hasonlít, világosabb, mint a 1047-es), majd száradás után maszkolás, és jött a sárga az elejére, és a sárga oldalcsík, végül a fekete került a mozdony elejére.

Egy hoszabb pihentetés után jött a csinosítgatás, kisebb hibák kijavítása, majd elővettem a vizesmatricáimat, és felhelyeztem a gép oldalára a pályaszámokat. Sajnos fekete matricám nincs, valamint még nem találtam olyat, aki készítene nekem Trakciós logót, így az eleje, és az oldala egyenlőre üres maradt, de azért már most is egész jól néz ki (remélem az igazit ábrázoló kép miatt nem törlik a blogot ;-) ).

Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszaskának, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok... és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.

Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínrehelyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.

A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört...

Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot  valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).

A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a  kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan "még festékszagú" mivoltában modellezi az eredetit.

A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövidkapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.