Már régóta szerettem volna magamnak egy 1014-est, azonban egészen tegnapig nem jött össze. A börze topikon rendszerint mire észrevettem, hogy van eladó mozdony, már elkelt. A héten azonban szerencsém volt, és én voltam az első.

Nem is akármilyen gépet sikerült szereznem, egy békebeli négy áramszedős 007-es pályaszámú mozdony boldog tulajdonosa lettem. A témában kevésbé jártasak számára elmondom, hogy ez egyike volt a hazánkba bejáró gépeknek. Az áramszedők száma pedig az első időkben azért volt a szokásosnál kettővel több, mert akkoriban az 1-es vonali felsővezeték kígyózása még nagyobb volt, így a Magyarországra bejáró gépekre felszereltek még két szedőt, szélesebb palettával.

Maga a modell nagyon szép, futása egyenletes, hangja gyakorlatilag nincs (leszámítva a terhelésszabályzós dekóder halk zümmögését). Igazi Roco minőség: Made in Austria. Kidolgozottságra sem lehet panasz, simán felveszi a versenyt a mai csúcsgépekkel. Egy Digitools dekóder került bele, amivel pár apróbb beállítás után nagyon szép menetet produkál.

Tökéletesen passzol a Gosa kocsikból álló szerelvényem élére, nagyon jól visszaadja a 90'-es évek EC-inek hangulatát.

Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.

Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.

A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!

Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).

A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.

A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.

A Trakció az új, hatályos járműszámozási rendszer szerint kezdte el végre az újonan felújított (festett) mozdonyait felszámozni. A dolog lényege, hogy a jármű oldalán már az új UIC számnak kell lennie, viszont az elején megtarthatja a mozdony eredeti pályaszámát (szerintem ha már át kell számozni valamit, akkor legyen egységes, és mindenhol csak az új szám szerepeljen).

Az azóta eltelt időben született V63-as, és V43-as is ilyen formátumban a járműjavítók jóvoltából. A 1375-ös mozdony üde kivétel, ugyanis nem kapott nagyobb főjavítást, csak "lemázolták", így tökéletes alapul szolgál egy újabb Fuggerth festési variánsnak, ugyanis a kasztni teljesen megegyezik a 1346/1341/1125-el.

A pénteki nap láttam meg a gépet a M&H-ban, az egyik vitrinben, és nem tudtam elmenni mellette, így egy próba után meg is vettem. A szokásos kapaszkodó, korlát, és egyéb bizgentyűk felrakása után jött egy fél órás járatás (ez erősen javallott, mert az új mozdonyok már réz csigával vannak szerelve), majd be is fogtam egy szerelvény elé...

A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a kerektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkáb ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről...

Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kolegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy "autentikus". A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.

Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.

Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszis IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a középeurópai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.

A héten örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba érkezett egy újabb adag Norvég CAF kocsi, így ellátogattam a boltba, és beszereztem egy étkezőt.

Sokan megírták már a fórumon, hogy mi a véleményük a járműről, most én is ezt teszem. Első benyomásra a virtinben semmiben sem különbözik, a konkurens olasz gyártó termékétől. Amint kiveszi az ember a dobozból, még mindig semmi, illetve feltűnik a GC-5-ös forgóváz nagyméretű rugójának kidolgozottsága. Ahogy a sínre teszem társai mellé, rögtön szembeötlik egy különbség, mégpedig a kocsivégeken.

Az eredeti járműnek a teteje az utolsó borda után nagyon kis szögben eltér a vízszintestől, és lefelé hajlik. Az ACME kocsikon ez a hajlás nincs, viszont az NMJ-n megvan. A tetőbordák hajlásszöge is más egy kicsit, szintén jobb a Norvég járművön.

És most jöjjön a feketeleves. Az ablakok ugye szürkék, illetve feketék, hogy elrejtsék a szemünk elől az üres kocsibelsőt. Ez nem is baj, az viszont igen, hogy az ablakkeretek tamponozása nem sikerült mindenhol, ugyanez a baj az ajtónál is, ahol az egyik oldalon teljesen görbére sikeredett a vonal (az olasz kocsinkál ilyen nem volt). Máskülönben a feliratok jók, a tamponozásuk sikerült. A belső hiánya nappal fel sem tűnik, éjszaka viszont nem érdemes világítást pakolni bele, mert akkor kiderül a turpisság.

A festés szép lett, kicsit mattabb, mint az ACME vagonokon, viszont az egyik végénél van némi maszkolási hiba. A kocsi alja nincs kidolgozva, egy nagy műanyag darabból áll az egész szoknya. Ez igazándiból nem zavaró, az ember úgysem látja (hiába van fotomaratott rács az ACME kocsik klímáján, ha asztalon esélytelen észrevenni). A lépcsők gyárilag ki vannak hajtva, de mellékeltek egy csomag felhajtottat is, ha úgy van kedvünk járatni.

Összhatásilag teljesen megállja a helyét a jármű, egyedül a belső hiánya az, ami némileg levon az értékéből (nem lehet világítós szerelvényben járatni), de az ára, és a részletesen kidolgozott forgóváz kárpótolja az embert (enyi pénzért ugyan lehet Tillig Y, és Halbi kocsit kapni, de annak a kidolgozottsága messze nem ilyen szép).

A múlt héten sikerült végre valahára vizesmatrica alapot szereznem, így folytatni tudtam több, abbamaradt projektemet (Traxx, M62, IC kocsi). Első körben a Traxx-ot láttam el pályaszámmal, és Trakciós logo-val.

A nyomatás sikerült, a pályaszám tökéletes lett, viszont sajnos a nyomtatóm képességei miatt a logo sárgája eléggé áttetsző lett, így ugyan papíron jól mutatott a cucc, felrakva lényegesen sötétebb, mint aminek kellett volna lennie, így kcsit furán néz ki, de mivel sajnos nem tudok fehér alapot nyomtatni, marad ilyen, amíg nem találok jobb megoldást.

Egy másik projektet is befejeztem, mégpedig a 265-ös Szergejt, aki végre megkapta a MÁV logót az elejére.

A múlt hétfőn volt egy bemutató a Nyugati Pályaudvar 10-es vágányán, ide is ellátogattam, és készítettem pár képet is:

A tegnapi nap reggelén, az internetet böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba, megérkezett a MÁV-Cargós Taurus. Fel is kerekedtem még délelőtt, meglátogattam a boltot, ahol élőben is megtekintettem a gépet. Egy rövid menetpróba után pénztár, és gyorsan haza, mert még munka előtt ki akartam próbálni az új szerzeményt.

Itthon egy gyors kupplungcsere következett (még szerencse, hogy régebben betáraztam a magasságában állítható Roco rövidkapcsolóból), majd ideiglenesen belehelyeztem egy dekódert. Elsőre nekem halkabbnak, és finomabb járásúnak tűnt, mint a másik kettő Piko 1047-es, majd kipróbáltam társait, és igen, lehet, hogy az összerakáson javított az évek elteltével a gyár, mert tényleg jobb lett a járása (gyanítom, hogy a csiga lett jobb minőségű benne). A szokásos bejáratás után adtam neki egy kis mozgatni való tehervonatot.

Maga a kasztni a szokásos, Piko Taurus. Egybeöntött kapaszkodók, és ablaktörlő, ezek a negatívumok, máskülönben a festés hibátlanra sikerült, és a matrica is jó minőségű lett, a tamponozás éles, és pontos, nézegettem képeket az eredetiről, de én feliratozásban nem találtam hibát, a színek is jól eltaláltak. Lehet, hogy újabb szerszámmal is készült a modell, mert a lemezek kontúrjai, sokkal élesebbek, mint a két másik mozdonyon.

Összességében ugyan nem annyira részletes a modell (ez csak közelebbről látszik), viszont igazán megéri az árát, és 30-40 cm-ről már egész jó összképet kapunk.

Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszaskának, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok... és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.

Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínrehelyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.

A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört...

Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot  valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).

A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a  kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan "még festékszagú" mivoltában modellezi az eredetit.

A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövidkapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.

Sokat érte már bírálat a tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk...), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.

Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp' félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.

Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.