Május 1 alkalmából nyílt napot tartott a Bombardier a Dunakeszi Járműjavítóban, amire én is kilátogattam. Túl sokat regélni nem lehet róla, beszéljenek a képek:

Az átmenő vágnyoknál már régebben kicseréltem a papír peronburkolatot műanyagr térkövesre. Az állomásépület melletti csonkavágány peronjához is hozzá kellett nyúlnom, hogy egységes, és szép legyen az összkép.

Először a figurákat, és padokat szedtem le, majd felbontottam a régi papírburkolatot. A műanyag Auhagen térköves borítást először méretre szadtam, majd bepróbálás után beragasztottam. A hézagokat tömítőpasztával töltöttem ki, majd szintbecsiszoltam.

Az eredmény elég meggyőző lett, szerintem jobban sikerült, mint a korábbi peronok, hiába, az ember mindig tanul valamit. Az antikolás még hátra van, de már így is látszik, hogy sokkal szebb, mint a korábbi borítás.

Ezzel egyidőben megtaláltam a bokrokat is a pincében, így egy adagot fel is helyeztem az asztalra. Első körben a rézsü, és az asztal széle kapott egy adag "természetet", ami jelentősen feldobta az eddig csak simán fűvel ellátott felületeket.

Már régóta szerettem volna magamnak egy 1014-est, azonban egészen tegnapig nem jött össze. A börze topikon rendszerint mire észrevettem, hogy van eladó mozdony, már elkelt. A héten azonban szerencsém volt, és én voltam az első.

Nem is akármilyen gépet sikerült szereznem, egy békebeli négy áramszedős 007-es pályaszámú mozdony boldog tulajdonosa lettem. A témában kevésbé jártasak számára elmondom, hogy ez egyike volt a hazánkba bejáró gépeknek. Az áramszedők száma pedig az első időkben azért volt a szokásosnál kettővel több, mert akkoriban az 1-es vonali felsővezeték kígyózása még nagyobb volt, így a Magyarországra bejáró gépekre felszereltek még két szedőt, szélesebb palettával.

Maga a modell nagyon szép, futása egyenletes, hangja gyakorlatilag nincs (leszámítva a terhelésszabályzós dekóder halk zümmögését). Igazi Roco minőség: Made in Austria. Kidolgozottságra sem lehet panasz, simán felveszi a versenyt a mai csúcsgépekkel. Egy Digitools dekóder került bele, amivel pár apróbb beállítás után nagyon szép menetet produkál.

Tökéletesen passzol a Gosa kocsikból álló szerelvényem élére, nagyon jól visszaadja a 90'-es évek EC-inek hangulatát.

A hosszúhétvégén lent voltam Balatonfenyvesen, és mivel nagyon jó idő volt, fényképezgettem egy kicsit. Mondjuk a téma egy kissé unalmas volt (V43-asok váltották a V43-asokat), igyekeztem egy kicsit feldobni azt.

Egy modell, és egy igazi Flirt.

Szergej a tárolón.

Csörgő és Flirt indulásra várva.

Pontosan 100 bejegyzés született eddig a blogban! Nagyon örülök neki, hogy eddig jutottam, ezért most egy-két képpel ünnepelném meg a "centenáriumot".

Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.

Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.

A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!

Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).

A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.

A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.

Most, hogy végre van átlátszó vizesmatricám, neki tudtam kezdeni, az IC kocsim végső befejezésének. Első körben a Nyugatiban kiszemeltem magamnak egy kocsit, és lefényképeztem a logót, és a pályaszámot, majd némi Photoshop-bűvölés után már kész is volt a nyomtatandó felirat. Egész sokat fejlődtem a Traxx-os matricák óta, most már másodjára sikerült jó feliratot nyomtatni, ami nem folyt szét.

A felragasztás már rutinosan ment, az eredmény egész jó lett. Az ajtókra is találtam kevésbé gagyi megoldást, mint ami volt, egyszerűen fotópapírra kinyomtattam a megfelelő méretű (CAF kocsikról vett minta alapján készült) alapot, majd felragasztottam, és kész is vagyunk!

Illetve az ablakok még mindig nem jók, de reményeim szerint a jövő héten eljutok majd a lézeres plexivágóshoz, és végre erre is pontot tehetek.

Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.

A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.